Horogh Gyula

Horogh Gyula vagyok, 1956.11.25-én születtem egy négy gyermekes református család második gyermekeként. Kisiskolás gyermek voltam, mikor Hajdúszoboszlóra költöztünk, így életem legnagyobb részét itt éltem és itt is konfirmáltam. Gyermekként szüleimmel, testvéreimmel jártunk a templomba. Mély nyomot hagyott bennem, hogy minden este a család lefekvés előtt együtt imádkozta az Úr Jézustól tanult imát. Bennem soha nem fordult meg a gondolat, hogy Isten létezésében kételkedjek. Nt. Molnár Elemér lelkipásztor bizonyságtételei által megértettem, hogy Jézus Krisztus Isten fia, Ő azért jött a földre, hogy minden ember helyett elszenvedje a bűn következményét, a halált a kereszten. Megértettem, hogy nekem nem kell mást tennem, csak a bűneimmel, a rossz lelkiismeretemmel leborulni Isten előtt és elfogadni a hatalmas szeretetét.

1980-ban kötöttem házasságot Kaszás Gyöngyivel. Házasságunkat Isten három fiúgyermekkel ajándékozta meg. Feleségemmel törekedtünk arra, hogy a fiúk is megismerjék az Isten nevét és szeretetét. 2002-ben nagy bánat érte családunkat. Legidősebb gyermekünk közlekedési balesetben huszonegy és fél évesen életét vesztette. Nagy próba volt ez életünknek, hitünknek. Az Úr nevét segítségül hívtuk, így tudtuk átvészelni ezt a nehéz időszakot.

Isten három kis unokával is megajándékozott bennünket. Sajnos a kétéves kis Gáborka unokám súlyos beteg lett. Az ő gyógyulásáért sokat imádkozunk. Szerető Mennyei Atyánk úgy döntött, magához hívja őt. Szívem vágya az, hogy egykor elmondhassam Józsué szavait: „én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk”. Végül kedves igémet szeretném megosztani, melynek egy része Gyula fiam síremlékén van; „Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetébe, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.” (Júd 21.)

Isten áldja meg gyülekezetünket!