Kovács Sándorné

1944-ben születtem negyedik gyermeknek Göncön, szegény, egyszerű családba. Nemsokára születésem után édesapám hadifogságba került. 3 éves elmúltam, amikor Isten segítségével haza került. Édesanyám kicsi üzletbe árult cukorkát, bazárt, cigarettát, meg amit a háború után lehetett. Sokat maradtam kedves nagyszüleimre, akik istenfélő, templomba járó emberek voltak. Ők tanítgattak és vittek magukkal a templomba, a bibliaórákra. Gyermekkoromban ismerkedhettem meg Károlyi Gáspár életével, munkásságával kapcsolatos dolgokkal.

Általános iskola után Gyöngyösre, majd Mátrafüredre kerültem, ahol cukrász szakmunkás lettem. 1963-ban kerültem Hajdúszoboszlóra. Mindig vágyakozva néztem azokat az embereket, akik tudtak menni a templomba, de vendéglátósként nem tehettem meg. Nyugdíjasként végre eljött az az idő, hogy én is rendszeresen bekapcsolódhattam az istentiszteleti alkalmakra. A gyülekezet befogadott, megválasztott harmadik ciklusban is presbiternek. A rám bízott egyházfi szolgálatot boldogan, szeretettel végeztem. Vezérigém a 23. Zsoltár: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm… Az Úr házában lakozom hosszú ideig.”