Varga Imre

Varga Imre vagyok, 67. életévemet töltöttem be. Református családba születtem és nevelkedtem abban az időben, amikor a vallásellenesség a belpolitika szerves részét képezte és gőzerővel folyt a "szocialista embertípus" kialakítása. Ennek tudatában és ellenére szüleim délutáni hittanórákra mégis beírattak, melyekre két évig járhattam.

Ekkor az édesapámat a munkahelye elvesztésének fenyegetésével rákényszerítették, hogy vegyen ki bennünket a vallásoktatásból testvéremmel együtt. Ez az esemény nem gyengítette, inkább erősítette a református egyházhoz való kötődésemet, ugyanúgy, mint a papi család korombeli tagjával való barátkozásom, ami által gyakorlatilag is mindig közel voltam a templomhoz, egyházhoz, gyülekezethez. Az odatartozás lelki értelemben sem változott életem során. A Hajdúszoboszlói Egyházközségben presbiterként a negyedik ciklusom kezdődött el 2018 év elején, miután ismét presbiterré választott a gyülekezet. A presbiterséggel járó feladataimat igyekszem tőlem telhetően jól, szeretettel és odaadással ellátni, melyben az alábbi bibliai gondolat is vezérel: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6, 9-10.)